A vízbeugrást követően 25 méteres mélységig süllyedünk, egyenesen az embernagyságú propeller pengék közé.
A divatfotózást követően 29 méteres mélységben a hajó tatját alkotó rakodórámpák mentén beúszunk a fedélzetre. Letekintve két egymást pusztán kerekeikkel érintő kamiont látunk. A kerekeik alkotta alagút egy későbbi alkalommal mélymerülő végzettséggel rendelkező, illetve technikai búvárok számára fantasztikus élményt nyújt.
Jobbra fordulva a rámpát egykor működtető drótkötelek, csörlők és motorok között a nagy kapcsolószekrényig úszunk. A fedélzetet követve balra fordulunk és szinte hasunkkal érintünk egy keresztbefordult a rögzítőláncán lógó kamiont, a még a roncson levő 18 darab Hungarokamion egyikét.
30 méteren 10 méter semmi fölött uszonyozva 2 perc alatt elérjük a hajókémények között fekvő kamionhegység ormait. Innen már látszik a felső rakodótér bejáratának minden fényt elnyelő feketesége. A bejárat előtt 30 méteren fekszik az ún. csontkamion. Ez egy hűtőkocsi volt, a hűtőszerkezet még jól kivehető a szerelvény elején, ugyanúgy, mint az a rengeteg csont, ami első ránézésre síri hangulatot kölcsönöz e rozsdahalomnak.
Itt megfordulunk és 25 méterre emelkedve, az eddig megkerült kamionok fölött, a két hajókéményt összekötő szervizhíd felé indulunk. A hidat csigalépcsőként használva 22 méterre emelkedünk és a jobb oldali hajókémény alatt a tat felé úszunk, majd a kémény jobbról megkerülve és fölötte átúszva érünk 17 méterre.
Fokozatosan emelkedve visszaindulunk a hajónkhoz, hogy ideális esetben a biztonsági megálló mélységét elérve érjünk a kötélhez.