Búvárhajónkkal az orrpropellerre erősített kötélen dokkolunk. Vízbeugrás után függőlegesen ereszkedünk a kötél mentén. Süllyedés közben egyre inkább ésszel felérhetővé vállnak a roncs hatalmas méretei.
23 méteren ott hagyjuk a kötelet és folyamatosan ereszkedve elúszunk a hajótestben rozsdásodó egyetlen megmaradt horgony mellett. 30 méteren, mely a merülés maximális mélysége, a horgonyház orrban elhelyezkedő ajtaját balról megkerülve fellebegünk a hajó fedélzetére. Innen elénk tárul a teljes orr, egészen a hídig ellátni.
23 méteren ott hagyjuk a kötelet és folyamatosan ereszkedve elúszunk a hajótestben rozsdásodó egyetlen megmaradt horgony mellett. 30 méteren, mely a merülés maximális mélysége, a horgonyház orrban elhelyezkedő ajtaját balról megkerülve fellebegünk a hajó fedélzetére. Innen elénk tárul a teljes orr, egészen a hídig ellátni.
Az óriási csörlők között elúszva jobbra fordulunk mielőtt még a felső rakodótér masszív falába ütköznénk. Lassan emelkedve 26 méteren elhaladunk a hajó éttermi szintje, majd a legénységi lakrész és végül a híd szintjei mellett. Tartva a 26 méteres mélységet a hidat koronázó radar és kommunikációs torony fölött átúszva megérkezünk a rakodódaruhoz.
Ellebegünk a Zenobia gyomrába vezető liftakna mellett és a hajótesthez ragaszkodva 24 méterre emelkedünk a legénységi laktér szintje fölé. Egy hátraarcot követően a megmaradt jobb oldali mentőcsónakok alatt és mellett visszaúszunk a híd fölé.
Lassan 18 méterre emelkedve közelebbről is szemügyre vesszük a tartalék horgonyt. A hajótest fölé kerülünk és a laktér ablakait követve lassan emelkedünk a mélységi megállókat betartva.
A Zenobia egyre távolodó panorámájában elmélyülve visszaérünk a dokkoló kötélhez és azt követve lassan a biztonsági megálló szintjére emelkedünk, amit a hajó alatt 5 méteren elhelyezett biztonsági palack jelez. A felszínre emelkés után 1 óra szünet következik, ezalatt visszatérünk a 10 percre lévő kikötőbe palackokat cserélni, majd a tatpropellerren dokkolunk a második merüléshez.