A hivatalos verzió
Svéd Tengerészeti Nyomozóhatóság 1981 júliusában publikált jegyzőkönyve szerint
A Zenobia utolsó útjára 1980. május 30-án éjfél után 15 perccel futott ki, a mai Szlovénia területén található Koper kikötővárosból. Az úticél, megállók nélkül, a szír Tartous kikötője lett volna.
1980. június 2-án 00:15-kor az ügyeletes tiszt úgy döntött, demonstrálja a hajó robotpilótájának működését egy álmatlan kamionsofőr részére. Nos, mint ez pillanatok alatt kiderült, óriási hiba volt.
A robotpilóta olyan hirtelen és gyors irányváltoztatást hajtott végre jobbra, mikor kézi irányításról gépire kapcsoltak, hogy a hajó balra dőlt. A hirtelen dőléstől a nem jól rögzített rakomány elmozdult tovább súlyosbítva a helyzetet, míg a hajó 40⁰-os szögben bal oldalra dőlve meg nem állapodott. A jobb oldali hajócsavar kiemelkedett a vízből és az azt meghajtó motor leállt. A gépházat elárasztotta a víz. A főmérnök jelentése szerint 3-4 méter tengervíz ömlött be. Ekkor a Zenobia 90 tengeri mérföldre járt a ciprusi Dolos-foktól.
Nem ez volt az első eset, hogy a Zenobia a robotpilóta jóvoltából elvesztette stabilitását. 1980. február 14-én Patrasból, Görögország, Tartousba tartott, mikor a viharos tengeren a ballasztrendszer felmondta a szolgálatot. Ennek következtében a rakomány elmozdult, súlyosbítva a dőlést. A teherautókban hatalmas károk keletkeztek. Mintegy 40 kamion megsérült. Hosszú órák munkájával a legénységnek sikerült egyenesbe hoznia a hajót, azonban a lázadás szélén álló sofőrök miatt kénytelenek voltak kikötni Volosban. Sajnos senkinek sem jutott eszébe, hogy talán ki kellett volna vizsgálni mi is okozhatta a hibát.
Nem sokat segített a helyzeten az sem, hogy a hajó legénysége meglehetősen tapasztalatlan volt, legalábbis ami a Zenobiát illeti. A kapitány nem egész három hónapja szolgállt a hajón és a legénység többi tagja sem büszkélkedhetett három és fél hónapnál hosszabb tapasztalattal. Mivel új hajótípusról volt szó, a szolgálatba állítás előtt 2 hetes kötelező kiképzést tartottak a legénységnek, ám legtöbbjük csak ímmel-ámmal vagy egyáltalán nem vett részt rajta. Magyarán, nem sok fogalmuk volt arról, mire képes és mire nem képes a hajó. Illetve, hogy milyen szituációban mit is kéne tenni. Azt mondanom sem kell, hogy a a vadonatúj hajóhoz járó használati útmutatót, melyben pontosan szóról szóra szerepel mit is kellett volna tenni, egyikük sem olvasta el. Vannak dolgok, amik sosem változnak.
00:30-kor rádión leadták az SOS jelzést. Míg a segítség megérkezésére vártak a kapitány parancsára vízre bocsátották a bal oldali mentőcsónakokat. 1:30-kor a hajón tartózkodó 121 kamionsofőr és a 12 fős jugoszláv kiszolgáló személyzet némi zavarodottság és ijedelem után sikeresen elhagyta a hajót. A Ville de Levant német konténer hajó és egy Limasolból érkező szovjet teherhajó vette fel őket. Hajnali 3:30-ra befejeződött az utasok és a személyzet evakuációja. A német hajó Limasolba vitte őket. Mivel súlyos személyi sérülés nem történt, az időközben helyszínre érkező mentőhelikopterre nem volt szükség.
Reggel 7:30kor megérkezett Limasolból az Onisillos nevű vontatóhajó. Mivel a helyszínen nem sikerült a megmaradt 12 fős legénység segítségével megtölteni a jobb oldali ballaszttartályokat úgy döntöttek, hogy a komphajót Larnacába vontatják. A Zenobia helyi idő szerint 19:00-kor érkezett meg végső nyughelyére. Az egyik dízelgenerátor működött, így a hajó teljes dísztkivilágítás mellett vetett horgonyt. Az Onisillos visszatért Limasolba és a Mercantonio Brigadino, larnacai vontatóhajó, vette át a szerepét.
Június 3-án, reggel 5 órakkor megkezdték a jobb oldali ballaszttartályok megtöltését. Lassan haladtak, mivel a jobb oldali szivattyúk beszívó csonkjai mind a vízszint felett voltak. Végül a vontatóhajó szivattyúja mellett döntöttek, amit két tűzoltótömlővel csatlakoztattak a 4. ballaszttartályra. 7:00-kor leállt az egyetlen még működő generátor is.
Június 4-én kora reggel felfedezték, hogy a középső raktér szellőzőnyílásain keresztül rengeteg víz ömlik a gépházba. A szellőzőnyílásokat eltömítették, azonban ekkor már a rakodórámpák mellett is szivárgott befelé a tenger.
Június 5-én, hajnali 1:30-kor, a Vernicos Dimitrios nevű görög roncsmentő hajó a Zenobia mellé állt. Sokkal nagyobb szivattyúkapacitással rendelkezett a vontatóhajónál így felgyorsultak a dolgok. Délelőtt 11:00-kor a dőlésszög 32° volt és estére 29°-ra mérséklődött.
Június 6-án délelőtt 10:30-ra sikerült egyenesbe hozni a hajót és megkezdték a beáramlott víz kiszivattyúzását. Délben a Vernicos Dimitrios lecsatlakozott a Zenobiáról. Estére sikerül kijavítani a generátorok egy részét és a hajómérnök szerint már csak 1 méternyi víz állt a hajófenékben.
23:20-kor a Zenobia hirtelen 20,5°-ban jobbra dőlt. Ezt kompenzálandó azonal elkezdték megtölteni a baloldali tartályokat. 23:55-re sikerült egyenesbe hozni. Utoljára. Pár perccel később ismét balra dőlt és 20°-os szögben állapodott meg. Ekkor jelentették a kapitánynak, hogy a révkalauz ajtókat nyitva felejtették és a bal oldalin keresztül ömlik be a víz. Bezárni nem tudták, mivel az ajtó befelé nyílt, és még ki is volt ékelve, valamint a mentést segítő hajólétra is a helyére volt illesztve.
Június 7-én éjfél után 20 perccel elhagyták a hajót. A 12 fős legénység átszállt a fél mérföldre horgonyzó Mercantonio Brigadino-ra. A kapitány szerette volna elérni, hogy a Zenobiát sokkal sekélyebb vízre vontassák, hogy az esetleges felborulás után egyszerűbb legyen a mentés. Ez azonban csak a ciprusi Legfelsőbb Bíróság engedélyével lett volna lehetséges.
Mivel rádión nem lehetett elérni a bíróságot a vontatóhajó befutott a Larnacai kikötőbe, hogy megszerezze a szükséges engedélyeket. 1:08 perckor végre sikerült telefonon engedélyt kapni. Mivel se a vontatóhajón, se a kikötőben nem álltak rendelkezése szerszámok a horgonylánc átvágására a Vernicos Dimitrios-ról szerezték be ezeket. 1:55-kor értek végül a Zenobiához. Csak a hűlt helyét találták.