Érdeklődéstől, végzettségi szinttől és tapasztalattól függően ezek egy merülés alatt egyben, vagy 2 merülés során részenként is bejárhatóak. Ha valaki élvezi a rövid átúszásokat, viszont nem szereti a sötét alagutakat és a barlangméretű termeket, az kéretik itt megállni.
A hídra igazából a hajóhíd mind a négy oldaláról bejuthatunk, 24-34 méter között bárhol. Az összes ablaka be van törve és még az ajtók is hiányoznak. Leggyakrabban az orr felől közelítünk 26 méteres mélységben és a nagy, betört panorámaablakokon át jutunk be. Elúszunk a két sor vezérlőkonzol mellett, a lehetőségekhez képest minél inkább a padlóhoz ragaszkodva, mivel a plafonról lelógó kábelkötegekbe viszonylag egyszerű belegabalyodni. Kifelé pedig átcsusszanunk a tat felé néző 3 darab kb 60 cm széles (eredetileg magas) ablak egyikén.
Az étterem 2 szinttel a híd alatt található. Az orr felől két bejárata van, 2 nyitott ajtó 35 illetve 25 méteres mélységben. A 18 méteren, a hajó oldalán lévő 5 nagy ablak közül a tat felé a második, illetve az utolsó be van törve néhány csapdába esett búvárnak köszönhetően.
Ezek kényelmes ki-be járási lehetőséget biztosítanak. Jellemzően, ha csak az éttermet merüljük ezen ablakok egyikén süllyedünk be 26 méter mélységbe. Arccal a tat felé fordulva, figyelmen kívül hagyva a 23 méteren és a 24 méteren feltárulkozó ajtókat, a bárt vesszük célba. A bár bal felső sarkában található a híres mikrohullámú sütő, a bárpult mögé benézve egy hűtő, valamint egy mosogatógép is kivehető.
A bárpulton lefelé haladva a kávégép, a sörcsap és végül 29 méteren a salátabár és a valamilyen okból benne díszelgő, erősen rozsdás propán palack követel figyelmet. Libasorban süllyedve vesszük szemügyre a 80-as évek gasztronómiájának e kellékeit, majd sarkon fordulunk. Az ajtóig vezető 10 méteres út során emelkedve meggyőződhetünk róla, hogy a szőnyeg ugyan sok helyen hiányzik, azonban ahol a szorgos búvárok elfelejtették felfejteni, ott még mindig piros.
A laktér négy hagyományos és ahány ablak annyi vészkijárattal rendelkezik (az eltévedt és bepánikolt búvárok jóvoltából az üveg jó 20 éve hiányzik mindegyikből). Alapesetben az imént, az étteremben, figyelmen kívül hagyott 23 méteren lévő ajtón át, az étterem mosdóin keresztül úszva jutunk a laktérbe.
39 év alatt a szobák válaszfalainak nagy része leomlott, pusztán a fürdőszoba blokkok álltak ellen az idő vasfogának és a gondtalan búvárok rugdalódzásának. A mosdókból kiérve egy ilyen fürdőszobablokk állja utunkat. 20 méterre emelkedünk, majd 22-re süllyedünk és átúszunk az előttünk feltárulkozó ajtón.
Jobbra az első kijárat vezet ki a mentőcsónakokhoz, egy jókora légbuborék alatt. Alattunk 30 méteres mélységben a liftakna szolgál kijáratul vagy bejáratul, merüléstől függően. Egyenesen tovább haladva 3 fürdőszobával (az egyikben még egy tubus sampon is ott van a zuhanyrózsa mögé szorulva), wc csészével, zuhanykabinnal és megszámlálhatatlan pokróccal később egy újabb ajtón áthaladva már látjuk a felső rakodótér nagy ajtaja melletti kijárat kékségét.
A merülés során libasorban haladunk, végig a betört kajütablakok sora alatt haladva, melyek jelzőfényként mutatják az utat. 30 méteren rengeteg üres üdítős, whiskys, boros üveg, hangosbemondók, konnektorok, lámpák és még néhány táska is látható a lezuhant szobák romjai között.